A dévai szellem

Az ódon vár falait körbe járva,

halk sóhajok a régi falakban,

ott pókhálóban száradt pókok,

hálóját belepte évszázados por.

 

Falai újra,csak neked mesélnek,

szellemek melletted menetelnek,

leplük szürke,mely rég fehér volt,

falak mellett szétesett bútorok.

 

Régi vár fala most újra neked szól,

szél surran át a sok üres ablakon,

ajtó törött lapja rejtélyesen nyikorog,

hív a múlt,pókháló arcodra fátylat fon.

 

Hangok a falban,hol csontvázak laknak,

lapú levélként,száraz malterhoz lapulnak,

régi fogazatuk talán épségben maradtak,

s feléd most csattogva,kérőn kiáltanak.

 

Éjjente recsegve repednek a régi falak,

szürke leplében,olykoron kilép egy alak,

nő,vagy férfi nem láthatod,leple eltakarja,

mily lidérces álom,szemeidet fogva tartja.

 

Mi tart itt,tálán egy kíváncsi gondolat sor,

fal mellett állva most harsonaként kiáltod,

mond,szólj te fal! Belsődben ki siránkoz,

ki az,ki miatt átkozott Déva vára ide vonz?

 

Némán áll a fal,nem válaszol,veled dacol,

majd oldva résnyit,suttogva hozzád szól,

Ó ember,hát hogy-hogy ezt nem tudod -

Ki itt bent- Kőmíves Kelemen neje volt!

 

Déva

2009.június 23

Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
Saját meséim és verseim - © 2008 - 2024 - sajat-meseim-es-verseim.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat